Ahogy az alcím is sugallja, a fák Budapest történetének szerves részeiként, a viharos múlt át- és túlélőiként jelennek meg, nem annyira a biológus szemüvegén át, aki esetleg fajok szerint vette volna számba őket. A korukról tett kijelentések megalapozottak, és általában véve minden állítás mögött van kézzelfogható bizonyíték. Légből kapott adatok, túlzások nincsenek e könyvben. Ha véletlenül meg is jelenik egy-egy irreálisnak tűnően nagy évszám (mint mondjuk a négyszázas méretű Gazda utcai hárs esetében a 4-500 év), ott van mellette a legenda szó is.

Nyilván nem lehetett itt az összes valamire való fát felsorolni, bemutatni, nekem egy kicsit mégis hiányzik, hogy Budapest négy legnagyobb nyárfájából (és egyben legnagyobb méretű fájából) egy sem szerepel a kötetben. A Merzse-mocsár nyárfája, melyet Baranyai Lacival derítettünk fel, már meghaladja a 8 métert - impozáns, hatalmas, egytörzsű. A IV. kerületben, a Megyeri hídtól durván egy km-re található nyár, illetve a Dendromániára felkerült két másik (az Óbudai-szigeten és Nagytétényben) is szinte biztosan elérték ezt a méretet. Vagy említhetném a hatszázas törökmogyorót a Béla király útján, amely európai botanikus kertekben is jegyzett ritkaság lenne.

Ez persze csak afféle dendromán akadékoskodás, kákán is csomót kereső okoskodás: a cím budapesti fákról szól, és nem ígéri a főváros rekorder matuzsálemeinek listáját. Nagyon szép és gazdag tényanyagot felvonultató munkáról van szó, melyhez csak gratulálni tudok és mindenkinek jó szívvel ajánlom. Szívvel-lélekkel megírt igazi karácsonyi ajándék!

Szerző: Szél Győző
Forrás: dendromania.hu

Megjelent: Dendrománia - 2020. január 8.